1.ÉV
E tantárgy elsajátításához nem kell tehetség, csak figyelem és az állatok állatok iránti szeretet. Ezért kérlek benneteket hogy csodáljátok és föképp szeressétek ezeket a lenyügözö, varázslatos állatokat.Üdvözlettel : Rubeus Hagrid

A bestia fogalom meghatározása évszázadok óta vita tárgyát képezik. Ez a tény talán meghökkentő lehet a magizoológia kezdő művelője számára, de könnyen rávilágíthatunk a problémára azzal, ha összehasonlítjuk a mágikus lények három fajtáját.

A kentaurok életmódja cseppet sem hasonlít a varázslóéhoz; a vadonban élnek, nem hordanak ruhát, távol tartják magukat a varázslóktól és a mugliktól, intelligenciájuk mégis egyenértékű azokéval.(néha talán magasabb is-lásd:csillagászat.)

A vérfarkasok életük nagy részét emberként (varázslóként vagy mugliként) élik. Havonta egyszer, holdtöltekor azonban átalakulnak vérengző, négylábú, vérszomjas bestiává mely híján van minden emberi érzésnek és aki még a legjobb barátját is megölné.

ˇBurdock Muldoon, a Varázslótanács akkori elnöke úgy rendelkezett hogy minden olyan varázslény a társadalom tagja aki két lábon jár. Ezután csúcstalálkozót tartott az "értelmes" lényekkel, hol nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy elszámította magát. A terem zsúfolásig tele volt koboldokkal, akik több tucat trollt hoztak magukkal és más két lábon járó rémséget. "A teremben minden más hangot elnyomott a diricawlok rikoltása, az augureyk és fwooperek könyörtelen, idegborzoló éneke. A papírjaik fölé görnyedő boszorkányok és varázslók fejét vihogó, fecsegő pixik és tündérek röpködték körül. Egy tucat furkósbottal felszerelt troll nekilátott szétverni a berendezést , a banyák pedig fel-alá osontak porhanyós húsú gyermekek után kajtatva." - írja Bathilda Bircsók Mágia története című művében. Amint a fentiek alapján belátható hogy nem minden két lábon járó lény feltétlen intelligens és képes a varázsvilág kormányzására.
ˇMoldoon utódja, Madame Elfrida Clagg új meghatározást adott az "értelmes lény" kategóriának, remélve hogy sikerül szorosabb kapcsolatot kiépíteni más mágikus lényekkel. Kijelentette, hogy az értelmes lény amely képes az emberi beszédre. Az eredmény ezúttal sem volt kielégítő. A yarveik ide oda szaladgálva harapdosták az emberek lábait. Közben megérkeztek a kísértetek akiket Muldoon kirekesztett mondván hogy ők nem két lábon járnak...de hamarosan távoztak mert felháborítónak tartották hogy a tanács csak az élők ügyeivel foglalkozik. A kentaurok meg sem jelentek mondván ők szolidaritást vállalnak a kirekesztett sellőkkel, akik a víz fölé emelkedve csak sellőül tudnak beszélni.

xxxxx - bizonyítottan varázslót ölt / idomításra, szelídítésre alkalmatlan
xxxx - veszélyes/kezelése szaktudást igényel/
xxx - képzett varázslóra nem veszélyes
xx - ártalmatlan/szelídíthető/
x - unalmas

LEGENDÁS LÉNYEK:
Futóféreg
M.M. osztály: x

A vastag, barna futóféreg nedves helyeken, vízesárkokban él. Legfeljebb 25 cm-esre nő meg, s gúnyból ráragasztott nevével ellentétben igen keveset mozog. Feji és farki végén, melyek tökéletesen egyformák, nyálkát termel, amit néha varázsfőzetek besűrísítésére használnak. A futóféreg kedvenc tápláléka a salátalevél, de szinte bármilyen növényt elfogyaszt.

Troll
M.M. osztály: xxxx

A troll 6 méter magas, egy tonnát is nyomhat, félelmetes bestia. Közismert róla, hogy rettentően erős és nem kevésbé buta, ráadásul kiszámíthatatlan és gyakran agresszív. Őshazája Skandinávia, de ma már Nagy-Britanniában, Írországban is előfordul. A trollok morgásokból álló primitív nyelven kommunikálnak, bár egyes példányokról tudjuk, hogy megérti az emberi beszédet. Sőt egyszerűbb szavakat is képes megtanulni. Értelmesebb egyedek alkalmasak őrző-védő munkára is.

Három fajtáját ismerjük: a hegyi, az erdei és a folyami trollt. A kopasz világosszürke bőrű hegyi troll a legnagyobb s egyben legvadabb változat. Az erdei troll halványzöld vagy barna, börén kósza drótszerű szőr nő. A folyami trollnak két kurta szarva van, bőre vörhenyes, esetenként szőrös. Ez a típus gyakran hidak alatt áll lesben. A trollok nyers húst esznek, s nem válogatnak az áldozatokban: a vadállatoktól az emberkig mindent zsákmányul ejtenek.

Padlásszörny
M.M. osztály: xx

A padlásszörny csúf, de nem különösebben veszélyes lény. Külsőre pedig elég ijesztő, kissé nyálkás testű, és fogszabályozásra is szorulna. Általában varázslók birtokában lévő házak padlásán vagy pajtában lakik, ahol összefogdossa és elfogyasztja a molylepkéket, pókokat. Gyakran hallat panaszos hangokat, néha kisebb tárgyakat hajigál céltalanul, de alapjába véve jámbor, együgyű lény, legfeljebb rámordul arra, aki elbotlik benne. A varázslényfelügyeleti Főosztályon belül működő Padlásszörny Különítmény minden esetben eltávolítja a bestiákat a muglikézbe kerülő ingatlanokból, de a varázslók számára gyakran társasági téma és egyes családok házikedvencként tekintenek rájuk.

2.ÉV

Mit nevezünk bestiának?-2.

A mágikus társadalom által elfogathatónak tartott definíció csak 1811-ben született meg. A frissen kinevezett mágiaügyi miniszter, Grogan Stump elrendelte, hogy értelmesnek kell tekinteni, mindazon lényeket, akik képesek felfogni a mágikus társadalom törvényeit, és felelősen részt venni nevezett törvények megalkotásában. A trollok képviselőit- a koboldok távollétében- kihallgatták, és megállapítást nyert, hogy azok egy szót se értenek a hozzájuk intézett kérdésekből. Így hát a trollokat kétlábúságuk ellenére a bestiák közé sorolták. A sellőket tolmácsok közvetítésével értesítették, hogy ezen túl értelmes lénynek tekintik őket. A tündérek, a pixik és a kerti törpék emberszerű testalkatuk dacára egyértelműen bestiáknak ítéltettek. A vita természetesen ezután sem csitult el teljesen. Valamennyien ismerjük azokat a szélsőséges elemeknek a véleményét, akik szerint a muglikat is a bestiák közé kellene sorolni, az is köztudott, hogy a kentaurok elutasították az értelmes lény státuszt, s inkáébb bestiák maradtak. A vérfarkasokat évek óta oda-vissza passzolgatják a Bestia és az Értelmes Lény Tagozat. E sorok írásakor működik egy Vérfarkassegítő Iroda az Értelmes Lény Tagozaton belül, a Vérfarkasnyilvántartó és Vérfarkasbefogó Egység viszont a Bestia Tagozat részét képezi. Számos kimondottan értelmes faj bestiánk minősül, csak nem képes úrrá lenni brutális természetén. Az acromantulák és a manticoreok tudnak beszélni, de habozás nélkül felfalnak bárkit, aki a közelükbe merészkedik. A szfinx rejtvényekben és találós kérdésekben beszél, s ha helytelen válszt kap, dúvad módjára viselkedik.

A Második évfolyam Legendás Lényei

Nogtail
M. M. osztály: XXX
A nogtail Uurópa, Oroszország és Amerika ritkán lakott területén előforduló démon. Csökött malacra hasonlít,. Hosszú lába, tömpe farka és keskeny, fekete szeme van. Belopakodik az ólba, és elfogyasztja a többi állat eledelét. Minél tovább teheti ezt észrevétlenül, minél nagyobbra nő, annál nagyobb kárt okoz a gazdaságnak, ahova beköltözött. A nogtail rendkívül fürge, igen nehéz elkapni, de ha egy fehér kutya kiűzi a bírtokról, nem tér vissza többet. A Varázslényfelügyeleti Főosztály Kártevőmentesítési Alrészlege tucatnyi albínó ebet tart készenlétben erre a célra.

Fwooper
M. M. osztály: XXX
A fwooper feltűnően élénk színű afrikai madár. Lehet narancssárga, rózsaszínű, citromzöld vagy sárga. Tollából igen szép penna készíthető, de színpompás, mintás tojása is kedvelt. Éneke  bár kezdetben kellemes hallgatni  hosszú távon őrjítő hatású, ezért a fwoopert mindig némító átokkal verve árulják. Az átkot havonta meg kell újítani. A fwoopervásárláshoz külön engedély szükséges, mivel az állat tartása fokozott körültekintést igényel.

Erkling: M. M. osztály: XXXX
Az erkling manószerű bestia, a németországi Fekete-erdőben honos. Nagyobb, mint a gnóm (átlagosan 90 cm magas), arca hegyes, és jellegzetes, visító hangon nevet. Hangja hipnotikus erejű, különösen a gyerekekre hat, akiket az erkling igyekszik elcsalogatni a felnőttektől, hogy aztán felfalja őket. A német Mágiaügyi Minisztérium szigorú óvintézkedéseinek köszönhetően az utóbbi évszázadokban minimálisra csökkent az erklingek által elkövetett gyilkosságok száma. A legutóbbi ismert erkling-támadás, amely egy hatéves varázslógyermek, Bruno Schmidtet ért, a bestia halálával végződött. Az ifjú Schmidt ugyanis fejbe csapta az erklinget apja kompakt üstjével.

3.ÉV

A Muglik Bestiaészleléseinek Rövid Története

Sok varázsló talán meglepőnek tartja a tényt, hogy a muglik nem mindig zárkóztak el az általunk oly gondosan rejtegetett varázslatos és szörnyűséges teremtmények létezésének elismerésétől. Elég csak futólag áttekinteni a középkori mugli művészetet és irodalmat, s máris nyilvánvalóvá válik, hogy sok olyan bestiát, amelyet ma a képzelet szülöttének tartanak, akkoriban létezőnek tekintettek. A sárkány, a griff, az egyszarvú, a kentaur " ezek és más bestiák igenis szerepelnek a korszak mugli alkotásaiban, bár rendszerint szinte komikus pontatlansággal ábrázolják őket. A régi mugli bestiáriumok alaposabb vizsgálata során azonban kiderült, hogy a mágikus lények többségét a muglik vagy egyáltalán nem vettél észre, vagy valami egészen másnak vélték. Vessünk csak egy pillantást az alábbi töredékben fennmaradt szövegre, melynek szerzője egy worchesteri franciskánus szerzetes, bizonyos Benedek barát:
Az Úrnak mai napján, mi koron a Füves Kertben valéc, az Basilicumot félre hajtva megpillantéc egy szörnyeteg nagy Menyét állatot. Az nem futa vagy reyteze el, miként az közönséges Menyét teszi, hanem reám veté magát, az Földre taszíta, és természet ellen való haraggal rikkantá:"Mit turkálsz itt, kopasz?!" Annac utána belemart orromba, de oly vadul, hogy utána órák hosszán vérezék. Az perjel vonakoda hinni, hogy ember hangián szóló Menyéttel találkozéc, és kérdé, vajh belekortyintéc-e Bonifac testvér répaborába. Mivel orrom még a"koron is tsúf és véres vala, felmentetéc az Vecsernye alól.

Egyértelmű, hogy mugli barátunk nem egy menyétre bukkant, mint hitte, hanem egy jarweyre, amely valószínűleg épp kerti törpéket próbált becserkészni. A téves értelmezés gyakran veszélyesebb a teljes tudatlanságnál. Ennek következtében a muglik mágiaellenességét kétségkívül fokozta félelmük mindattól, ami egy-egy "füves kertben"leselkedhetett rájuk. A varázslóüldözés abban az időben korábban sosem tapasztalt mértéket öltött, a sárkányok, hippogriffek és hasonló bestiák észlelése pedig további tápot adott a mulgik hisztérikus hangulatának. Jelen munkának mindazonáltal nem célja a boszorkányok és varázslók elrejtőztetését megelőző sötét idők bemutatása. Mi itt csupán azon legendás bestiák sorsával foglalkozunk, melyeket a hajdani mágusok ugyancsak el kellett rejteniük ahhoz, hogy a muglik elhiggyék: mágia nincs és sosem volt.

Kappa
M. M. osztály: xxxx
A kappa japán vízidémon, sekély tavak és folyók lakója. Majomra emlékeztet, de testét szőr helyett pikkelyek borítják. Feje tetején vízzel teli üreg található, A kappa az élő ember vérével táplálkozik, de nem támad meg olyan személyt, akitől kap egy olyan uborkát, melybe az illető belekarcolta a nevét. Ha kappával találkozunk, igyekezzünk elérni, hogy a bestia "meghajoljon " ha ugyanis így tesz, fejüregéből kifolyik a víz, s a kappa elveszti minden erejét.

Leprikón (más néven: Ír manó)
M. M. osztály: xxx
A leprikónok értelmesebbek a tündéreknél, s jóindulatúbbak az impeknék, a pixiknél vagy épp a dixyknál , de azért pajkos kis bestiák. Kizárólag Írországban fordulnak elő. Színük zöld, magasságuk kb. 15 cm. Kezdetleges ruhájukat levelekből készítik. Képesek az emberi beszédre , ezzel egyedül állnak az "aprónépbe" tartozó fajok között -, de sosem kérvényezték, hogy vegyék fel őket az értelmes lények sorába. A leprikón elevenszülő. Erdőkben, illetve erdős vidékeken él, de szereti felhívni magára a muglik figyelmét, ennek következményében majdnem olyan gyakori figura a mugli gyermekirodalomban, mint a tündér. Az aranyhoz megtévesztésig hasonló anyagot termel, ami néhány óra múlva eltűnik , ezt roppant szórakoztatónak tartja. Levelekkel táplálkozik, s bár megrögzött csínytevő hírében áll, nem tudunk róka, hogy valaha is súlyos kárt vagy maradandó sérülést okozott volna bárkinek.
Plimpy
M. M. osztály: xxx
Ennek a gömbölyű, márványos testű halnak két hosszú, úszóhártyás lába van. A mély tavak lakója. A fenéken fel-alá járkálva gyűjti táplálékát, mely elsősorban vízicsigákból áll. Nem különösebben veszélyes állat, bár néha megcsipkedi az úszó ember lábát, ruházatát. A sellők, akiket bisszant a plimpy jelenléte, úgy bánnak el vele, hogy csomót kötnek a lábára. A mozgásképességét vesztett plimpynek, hogy újra úszni tudjon, ki kell csomóznia lábát, az pedig órákig is eltarthat.